Nincs beállíthatatlan vérnyomás

0 Comments

Nekem nem lehet beállítani a vérnyomásomat…!

 

Új páciens, most jelentkezik be praxisomba. Leül velem szemben a rendelőben, ismerkedünk. Böngésszük egymást, kívülről, belülről. Én próbálom beleilleszteni valamilyen sablonba, gondolkodom van-e ilyen, vagy újat kell kitalálnom. Ő is biztosan szeretné megismerni személyiségemet, eldönteni, mennyire bízhat bennem, mire számíthat az elkövetkezőkben.

Nehéz percek. Kikérdezem előzményeit, átnézem a hozott leleteit, zárójelentéseit. Látom, régóta magasvérnyomása van, azzal kezelik immáron 20 éve, azaz 42 éves korától. Volt egy kisebb stroke-ja is pár évvel ezelőtt, akkor kórházban feküdt, szerencsére ebből nyomtalanul gyógyult. Kérdezem, szokott-e otthon vérnyomást mérni, és ha igen, milyen értékeket mér. Arcán látom, kényes témához érkeztünk. Lemondóan legyint, mozdulatában benne van sok év keserűsége. Miért ez a reakció? – faggatom. És akkor elhangzik az ominózus válasz: nekem nem lehet beállítani a vérnyomásomat! Sok éve, sokan próbálkoztak már vele, de senkinek nem sikerült. Igaz, a javasolt gyógyszerek egy részét ki sem próbáltam, vagy ha igen, akkor egy-két nap múlva, mellékhatásoktól tartva, abbahagytam. Hát beletörődtem, hogy nekem ilyen a vérnyomásom és kész.

Látom már, hosszas meggyőzésre, terápiamódosításokra, türelemre lesz szükségem. Megmérem a vérnyomását: 180/110 a jobb karján, 170/110 Hgmm a balon. Délelőtt 11 óra van, mi lesz délutánra?? Neki szeme sem rebben, mondja: igen, én is ilyeneket mérek évek óta.

Megbeszéljük, hogy van egy 24 órás vérnyomásmérő készülékem, ABPM, amelyet szeretnék rátenni néhány nap múlva. Nem hallott még róla, de beleegyezik. Azt is elmagyarázom, hogy a jelenlegi gyógyszereit valószínűleg módosítani kell, és sok türelemmel remélhetőleg elérjük majd, hogy normalizálódjon a vérnyomása. Ebben kételkedik, arcán ismét az a fintor fut át, amit az imént láttam.

 

Elbúcsúzunk. Házi feladatként adom, hogy mérje rendszeresen otthon is a vérnyomását, jegyezze le, legközelebbi találkozásunkkor átnézem.
Egy hét múlva jön. Már ekkorra túl vagyunk az ABPM vizsgálaton, hozza az otthoni mérései eredményeit is. Kiértékelve látom, hogy nem jó a kezelés, magas értékeket mutatnak a vizsgálatok. Meg kellene változtatni a kezelését -mondom- modernebb, hatásosabb gyógyszereket javasolnék. Úgysem fognak hatni, – hangzik a szűkszavú válasz. Próbáljuk meg, nincs veszteni valónk, bíztatom kitartóan, lelkesen. A hangulatom, szemeim villanása jó pillanatban éri, beleegyezik.

 

Felírom a korszerűbbeket, elmondom, hogy az elkövetkező napokban érezheti magát furcsán, szédülhet, fájhat a feje, lehet tompább a figyelme. Ezek nem a gyógyszerek mellékhatása, ne ijedjen meg, hanem hatása. Azért van, mert hat a gyógyszer, az eddig magasan álló vérnyomást kezdi normalizálni, stabilizálni. Semmiképp se hagyja abba, hanem szedje kitartóan, és ezekben a napokban éljen óvatosabban. Ne álljon fel és forduljon meg hírtelen, ne álljon magas helyekre, mert megszédülhet, leeshet. A szervezete meg fogja hálálni a türelmét és kb. két hét alatt elmúlnak a tünetei és beáll normális értékekre a vérnyomása.
Mérje meg naponta legalább háromszor, jegyezze le ebbe a naplóba, és kezébe adok egy kis naplót. Két hét múlva találkozunk, búcsúzom, de ha addig bármilyen kérdése, mondandója lenne, úgy jelentkezzen.

 

Eltelik két hét, mialatt egyszer hív. Azt kérdezi, lehet-e az új gyógyszerekkel együtt alkoholt fogyasztani. Megállapodunk, hogy napi 1 pohár bor vagy sör engedélyezett.

 

Most az újabb vizitnél ül előttem derűsen, bizakodón. Szemében már nem látom az ellenállás lemondó homályát. Elmondja és mutatja büszkén a napló eredményeit. Az értékek önmagukért beszélnek. Az első hét a küzdelem hete volt, a hypertonia küzdött a gyógyszerekkel. Ingadozó, bár összességében csökkenő értékek. A második hét a győzelemé, győztek az új gyógyszerek. Megadta magát a sok éve makacsul kitartó magas vérnyomás. Megszelídült a páciensem is, mert közérzete sokkal jobb lett, hangulata bizakodó.
Egy hónap múlva, mikor ellenőrzésre jelentkezik, azt kéri, mondjam el, miért nem sikerült eddig beállítani a vérnyomását. Először is a magasvérnyomás okát kell tisztázni, magyarázom. Amennyiben találunk fenttartó okot, azt kell megszüntetni. Így, lehet a háttérben vesebetegség, hormon rendellenesség, alvás alatti légzészavar és még egyéb betegségek, melyeket kezelve a magasvérnyomás is megszűnik. Amennyiben nincs kimutatható ok, úgy “csak” a vérnyomást kell kezelni.

 

A terápiát egyénileg kell eltalálni, mert minden embernek más gyógyszerre és kombinációra van szüksége. Szerencsére ma már hatalmas a választék, így van miből válogatni. A modern gyógyszerek legtöbbje a jövőbe is tekint, hiszen védő feladatot is ellát. Így védi az ereket, serkenti a szöveti anyagcserét, megelőzi a vesék károsodását. Szedésük “beteg-barát”, hiszen naponta egyszer kell bevenni és 24 órán keresztül hat.

 

A megfelelő terápia kiválasztásánál az orvos mérlegel. Választását sok tényező befolyásolja. A beteg kora, neme, foglalkozása, életkörülményei, előző betegségei, jelenlegi betegségei, gyógyszerei, rizikófaktorai. Megkérdezi, honnan tudtam, hogy neki mi kell. Ez a szakmám, ez a gyógyítás művészete, -válaszolom. Az orvosok rendelkeznek ezzel a tudással, de a páciens együttműködése nélkül elképzelésük nem válhat valóra. Így a “csodát” maga tette, hiszen volt türelme, kitartása, merészsége, hogy változtasson eddigi gyógyszerelési elvein, életmódján. Elhitte és betartotta a kéréseimet, tanácsaimat. Feláll és búcsúzik.

Az ajtóból még visszafordul, és csak ennyit mond: elmesélem ismerőseimnek, hogy nincs beállíthatatlan vérnyomás, menjenek el ők is az orvosukhoz, és türelmesen várják a csodát…

 

(szerző: dr. Ádám Ágnes családorvos)

Scroll Up