Ami finom…

Az étkezésünk (is) az agyban dől el

Ami finom az minden ártalmas, avagy lehet az egészséges is finom?

Állok a hentesnél.

Előttem hurkák, kolbászok, fél disznók csüngnek lefelé. A pulton gyönyörű karajok, dagadók, tarják, tepertő kínálja megvételre magát. Nehéz a választás. Legszívesebben mindet megvenném, és rögvest megenném.

 

Nem is tudom, hogyan kerültem a hentesboltba, amikor a piacra indultam. A feleségem küldött, hogy vegyek gyümölcsöket, almát, narancsot és paradicsomot. A papíros, amire felírta a vásárolni valókat még karfiolt, zöldbabot és csirkehúst tartalmaz. De, ahogyan elhaladtam a hentesbolt kirakata előtt, valami különös vonzerő behúzott ide. Talán csak a megszokás. Szerencse, hogy sokan voltak, sorban állni meg nem volt kedvem, így folytattam utam. Megvettem mindent, amire a feleségem kért és hazaindultam. Otthon az asszony már várt. Főzni szeretett volna, de addig nem tudta elkezdeni, míg meg nem érkeztem. Kérte, hogy segítsek, és közben beszélgettünk. Elmesélte, hogy a héten egy nyugdíjas klubban járt, ahol előadást hallgatott az egészséges táplálkozásról. Sok mindent tanult.

 

Rájött arra, hogy eddig milyen egészségtelenül éltünk, nem csoda, hogy magas a koleszterin és triglicerid szintünk. Eddig állati eredetű zsiradékokat fogyasztottunk, sok disznóhúst ettünk, zsírral főztünk (főleg az én kedvemért), és minden tejtermékből a legmagasabb zsírtartalmút vettük.

Mindezt rengeteg kenyérrel, mert ugyebár kenyér nélkül semmit nem lehet megenni(?), és sok-sok krumplival, tésztával, ami a triglcerid szintet emeli. És azok a vasárnapi sütések… Több tepsinyi sütemény, mert jönnek az unokák! Ami megmaradt, azt egész héten ettük.
Hát ennek véget kell vetni!

Feleségem elmondta, hogy ő készen áll egy új táplálkozási módra, de akkor nekem is vele kell tartanom, vagy éhen halok. Nem volt mit tennem, beleegyeztem.

 

Már attól összeszorult a gyomrom, amit tervezett. Sok zabot, szóját, paradicsomot, fokhagymát, lenmagolajat, mandulát, étcsokoládét, vörösbort, szőlőlevet, zöldteát fogunk fogyasztani. Funkcionális élelmiszerekről beszélt.
Ez azt jelenti, hogy összetételüknél fogva hasznos anyagokat tartalmaznak, csökkentik a koleszterin szintet, növelik a jó-HDL-koleszterin szintjét, csökkentik a rossz-LDL-koleszterin szintjét, kardiovaszkuláris védő hatással rendelkeznek. Ebből a felsorolásból a fokhagyma, paradicsom, étcsokoládé és vörösbor rendben, de a többiről fogalmam sincs, hogyan, miként lehet megenni. Persze rögtön el is vette rövidke örömömet, mert a csoki és vörösbor mennyiségét szűk keretek közé szorította.

 

Elmondta, hogy sokkal több zöldséget, halat fogunk fogyasztani, és természetesen csak olajjal fogunk főzni.

 

Mindezt reprezentálandó feltette a karfiollevest főni, miközben előkészítette a csirkemelleket a teflon edényben való sütéshez párolt zöldkörettel. Egy óra múlva asztalhoz ültünk. Az illatok étvágy gerjesztők voltak, az ízek csodásak. Miután lehörpintettem az engedélyezett 2 dl. vörösboromat, megállapítottam, hogy van élet a sertéspörkölt-galuskával után is.

 

Megelégedetten éppen kedvenc fotelomhoz indultam a szokásos délutáni sziesztára, amikor asszonyom utánam szólt: elmosogatok és utána lemegyünk egy órát sétálni, amíg világos van. Na ezt már nem! – lázadoztam, hiszen épp elég a táplálkozás reformja nekem.

– Lehet, hogy azt hiszed, hogy a táplálkozás változtatása elég, de a rendszeres mozgás nélkül nem fognak csökkenni a vérzsírjaid.- bizonygatta. Feladtam.

 

Délután sétálni indultunk. Séta közben még egyszer ecsetelte az étrend és mozgás jelentőségét, és mindezt oly meggyőzően, hogy mire hazaértünk, el is hittem. Halkan elárulom, hogy a séta nekem is jólesett.

Egy hónap múlva megyünk laborba. Kíváncsi vagyok, hogy ennyi „áldozat” után, vajon javulnak-e az értékeink?

Bízom benne, hogy igen!

 

(Forrás: HYPERTONIA folyóirat, szerző: dr. Ádám Ágnes családorvos)