Legyünk benne egymás életében!

Kifogyhatatlan energiával látja el
mindennapi feladatait – gyógyít, oktat, cikket ír, előadást tart, újságot szerkeszt, egészségnevelő munkát
végez, betegklubot vezet –, és ha lélegzetvételnyi ideje akad, máris újabb ötleteken töri a fejét, vagy éppen verset ír. Ádám Ágnes belgyógyász, háziorvos, hipertonológus, alvásszakértő úgy véli,genetikai adottságainak köszönheti kifogyhatatlan erőtartalékait.

 

Számba venni is nehéz, mi mindennel foglalkozik párhuzamosan. Mit emelne ki?

– Huszonnyolc évig voltam háziorvos, nagy praxist vittem, sok családot ismertem. Ez idő alatt megtapasztaltam, hogy az alapellátásban nem jut elégséges idő a hipertóniás betegek gondozására. Ezért kezdeményeztem, hogy szakrendelői háttérrel biztosítsuk a magas vérnyomásos betegek ellátását Zuglóban. A helyi önkormányzat és szakrendelő felkarolta az ötletemet, így jött létre 2014-ben a Zuglói Egészségügyi Szolgálat Hipertónia Centruma, amely a vezetésemmel működik a Magyar Hypertonia Társaság akkreditált ellátóhelyeként.
Ebben a minőségében – tudomásom szerint – ma sem akad párja az országban. A többi ilyen jellegű szakrendelés főként kórházi és klinikai ambulanciákon végzi a betegellátást, illetve még néhány kisebb gondozóhely is működik az országban, amelyeket most próbálunk összesíteni, listába gyűjteni.

Heti hét órányi rendelést finanszíroz a társadalombiztosító, ám mivel ez az idő nem elegendő az összes beteg ellátására, ugyanitt magánrendelésen is fogadom a hipertóniás pácienseket. Mindemellett immár tizenhárom éve gondozom a MAZSIHISZ Israel Sela Szeretetotthonának idős, Down-kóros és értelmi fogyatékos lakóit. Igyekszem egészségben és életben tartani őket, ami nem könnyű feladat, hiszen többféle krónikus betegségben szenvednek. Csodálatos emberek, tele szeretettel és naivitással, nagyon szép feladat a gondozásuk. A negyedik munkahelyem a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszéke, ahol tudományos munkatársként, akkreditált egyetemi oktatóként veszek részt a graduális képzésben. Tantermi előadásokat tartok családorvoslás és alvászavarok témakörben, gyakorlatokat vezetek különböző évfolyamokon, vizsgáztatok orvostanhallgatókat és rezidenseket, államvizsga dolgozatok megírásában működöm közre témavezetőként. Emellett vezetőségi tagja vagyok a Magyar Hypertonia Társaságnak, a Magyar Alvástársaságnak, a Családorvos-oktatók Országos Szervezetének és ezek különböző munkacsoportjainak, ami szintén sok tennivalóval – szervezőmunkával, oktatással, előadások tartásával, cikkírással, stb. – jár.

 

Említette, hogy nem csak tagja a Magyar Alvástársaságnak, hanem az egyetemen oktatja is az alvászavarokat. Mi motiválta az alváskutatásban?

– 1998-ban háziorvosként eljutottam a Magyar Alvástársaság első kongresszusára. Ezt a tudományos rendezvényt az édesapám, Ádám György élettan professzor elnökölte, aki agykutató, és ezen belül az alvás fiziológiájának elismert kutatója volt. Egyikünk sem számított rá, hogy ott futunk össze, így igencsak elcsodálkoztunk egymás láttán. Többek között ez az élmény is inspirált, hogy mélyebben kezdjek foglalkozni az alvászavarokkal, különösképpen a hipertóniával összefüggést mutató alvási apnoéval. Feltettem magamnak a kérdést: vajon szűrhető-e az OSAS (obstructiv sleep apnea syndrome) 24 órás ABPM monitorozással? 2002- ben munkacsoportot szerveztem, amely az alvási apnoe előszűrésének lehetőségeit kutatta az alapellátásban ABPM segítségével, a KÜLÖNFÉLE egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorok figyelembevételével. Bebizonyítottuk és először közöltük, hogy az ABPM alkalmas az OSAS szűrésre. Ezt a módszert ma már alkalmazzák, idézik, én pedig kongresszusokon előadom, illetve az egyetemen is tanítom. Folyamatosan töröm a fejem valamin, mert egy bolond ötletgazda vagyok, és addig nem nyugszom, amíg az ötletemet meg nem valósítom. Elgondolkodtam például azon, hogy Magyarországon szinte minden betegcsoportnak van klubja, csak a magas vérnyomással élőknek nincs. Ezért létrehoztam egy klubot a hipertóniás betegeknek, az un. Bagoly Klubot, amely több mint egy éve nagyon sikeresen működik Zuglóban. Április első szerdáján lett volna a következő összejövetelünk, amelyet sajnos el kellett halasztanunk a koronavírus járvány miatt. A másik, szintén a hipertóniához kapcsolódó kezdeményezés nem tőlem, hanem Ormai István pszichiátertől származik, akihez évek óta KÜLDÖM a pszichés problémákkal KÜZDŐ pácienseimet. Mivel a kolléga tajcsi-oktató, megkeresett azzal, hogy van-e kedvem elvégezni vele egy vizsgálatot a tajcsi hipertóniára gyakorolt hatásáról, ugyanis a külföldi szakirodalom szerint a tajcsi jól csökken- ti a magas vérnyomást. Rögtön igent mondtam, 25 páciensemet vontuk be a vizsgálatba, akik hetente kétszer másfél óra tajcsi oktatáson vesznek részt. Különböző műszerekkel és tesztekkel mértük fel az állapotukat, majd a kurzus végeztével kontrollvizsgálatokat fogunk végezni rajtuk, vagyis megnézzük, hogy a tajcsizás hogyan hatott a pszichéjükre, a vér- nyomásukra és az alvásukra. A járvány miatt át kel- lett állnunk a tajcsi távoktatására, és a vizsgálat eredetileg május végére tervezett zárása is valószínűleg későbbre tolódik.

 

Azt mondják mániákus egészségnevelő.

– Igen, 1990-től 2002-ig a zuglói kábeltelevízióban hetente tartottam élő adásban felvilágosító műsort. Gyakran szerepelek meghívott előadóként különböző tévécsatornákon (MTV, RTL Klub, Duna Televízió, ATV stb.), illetve rádióműsorokban. Rendszeres elő-adója vagyok a Zuglói Diabetes Klubnak és különböző nyugdíjas kluboknak, sok éve tartok egészségnevelő előadásokat Zugló művelődési központjában, a Cserepesházban. 11 éven át szerkesztőbizottsági tagja voltam a „Hypertonia” című betegtájékoztató lapnak, amelyben rendszeresen jelentek meg írásaim. Ma Hipertónia-Vérnyomás Magazin néven jelentetjük meg ezt a kiadványt, amelynek készítésében 2019 tavaszától a szerkesztőbizottság elnökeként veszek részt. Mivel az egészségnevelés a „mániám”, a ZEFI (Zuglói Egészségfejlesztési Iroda) égisze alatt is aktívan tevékenykedem.

 

A Magyar Hypertonia Társaság tavalyi kongresszusán átvehette a Török Eszter Emlékérmet. Milyen érzéseket váltott ki önből az elismerés?

– A Török Eszter életműdíjat a magas vérnyomás gondozása terén végzett tevékenységemmel érdemeltem ki, amiben közrejátszhatott egyrészt az alvási apnoe ABPM szűrése, másrészt a zuglói Hipertónia Centrum létrehozása is. Két évvel ezelőtt megkaptam a Családorvos Kutatók Országos Szervezete életműdíját is, és 2012-ben én lettem az Év orvosa az Astellas-díj szakmai első helyezettjeként. Természetesen jó érzéssel tölt el, amikor a szakma megveregeti a vállamat, de még ennél is felemelőbb a pácienseim elismerése, amiben szerencsére gyakran volt és van részem.

 

Marad ideje a családjára ennyi munka mellett?

– Sokszor érzem úgy, hogy a napom 26 órából áll, csak az a baj, hogy olyankor másnapra 22 marad. Aktív feleség, családanya, nagymama és háziasszony vagyok, magam sem tudom, hogy csinálom. Talán az a titka, hogy hihetetlenül nagy energiám van, amit valószínűleg a genetikának köszönhetek. A férjemmel 49 éve ismerkedtünk meg az egyetemen, ő ötödéves volt, én pedig elsőéves, két év múlva összeházasodtunk. Még egyetemista voltam, ami-kor 1975-ben megszületett a fiunk, Tamás. Az édes-anyám vigyázott rá, amíg előadást hallgattam, vagy gyakorlaton vettem részt. Rohangáltam az egyetem és a lakásunk között, mint pók a falon, mégis summa cum laude sikerült elvégeznem az orvosegyetemet.

Kétéves volt a fiam, amikor belgyógyászként dolgozni kezdtem az Uzsoki Kórházban, ugyanott, ahol a férjem szülész-nőgyógyász volt. Mindketten havi 7-8 éjszakát ügyeltünk, felváltva, hogy legyen, aki vigyáz a gyerekre. A megbolydult méhkashoz hasonlított az életünk. Tamás azt látta, hogy hol az anyja, hol az apja nincs otthon, és amikor valamelyik hazavetődik, hullafáradt. Ez el is rettentette őt az orvosi pályától, informatikus-mérnök lett. Utólag úgy gondolom, hogy nem voltam tökéletes anya, most viszont igyekszem annál jobb nagymama lenni. A fiam korán nősült, így már ötvenévesen nagymama lettem, a fiú unokám most 16 és féléves, a lány 14. Sok időt töltök velük, mert nem akarok epizód nagymama lenni. Mindent tudni szeretnék róluk, hogy mondani szoktam: legyünk benne egymás életében! A járvány kitöréséig heti rendszerességgel találkoztunk, gyakran nálunk aludtak, együtt mentünk nyaralni. Gréta unokám musical színésznő szeretne lenni, táncórára jár, ahonnan mindeddig én kísértem őt esténként haza, bár most a tánc is távoktatás keretében zajlik.

A non plus ultra pedig az, hogy még él az édesanyám, s bár augusztusban már 96 éves lesz, kiváló szellemi frissességnek örvend. Az édesapámat sajnos hét éve elvesztettük, így anyukám egyedül él, én gondoskodom róla, segítő hálózatot szerveztem köré. Naponta öt-hat alkalommal felhívom, pontosan ismeri a napirendemet, én is tudom az övét, mindenről beszámolunk egymásnak. Mindemellett hobbim is van: verseket írok, 2013-ban jelent meg az első verseskötetem, és már újabb harminc versem vár kiadásra.

 

A koronavírus okozta járvány nyilván az ön munkájára és életére is kihat…

– A napokban elgondolkodtam azon, hogy vajon a szeretteink távolmaradása, vagy a koronavírus fertőzés betegít-e meg majd jobban bennünket. Ezt a gondolatot egy versike formájában papírra is vetettem. A férjem és én is 65 év felett járunk, ezért eltiltottak bennünket a közvetlen orvos-beteg találkozástól. Mint említettem, a férjem szülész-nőgyógyász, ezért most nem dolgozik. Én kikönyörögtem a szakrendelő igazgatójától, hadd folytassam úgy a munkámat, hogy nem találkozom beteggel. Bemegyek ugyan a szakrendelőbe, de „távgyógyítok”, azaz telefonon konzultálok a pácienseimmel, és e-receptet írok. Itthon is kialakítottam a betegellátás lehetőségét: tudok távelérésben konzultálni és e-receptet írni. Ez nagyon megnyugtatja a pácienseimet, nem maradnak ellátatlanul. Egyébként betartjuk az itthon-maradás kényszerét, nem megyünk sehova. A betegségtől természetesen félünk, de próbáljuk erős lélekkel és racionálisan túlélni ezt a periódust.

Boromisza Piroska / Be Kopogtató, Hipertónia Társasági Magazin 2020. XII. évfolyam 1. szám/

Koronás néma napokra
Nem óvhatsz úgy, hogy távol maradsz,
nem óvhatsz úgy, hogy nem ölelsz meg.
Féltésed néma teher, rideg valóság gyötör.
Fertőzötten túlélem, ha itt vagy,
de nem, ha szkafanderben érkezel.
(Ádám Ágnes)