Úgy élhetsz…

Az étkezésünk (is) az agyban dől el

Úgy élhetsz, mint az egészségesek, pedig vérnyomásbeteg és cukorbeteg vagy

Mint valamennyi családorvos, én is sokszor találkozom olyan beteggel, akinek egyidejűleg van cukor- és magasvérnyomás betegsége. Számtalan kérdést tesznek fel pácienseim, érthető, elfogadható választ várva. Ebben a cikkben a leggyakrabban felmerülő problémákat tárgyalom. Arra keresünk választ, hogy mennyiben jelent nagyobb rizikót az, ha meglévő hypertonia mellett kialakul a cukorbetegség is, vagy ha a már ismert cukorbetegség mellett a vérnyomás is tartósan magassá válik. Miért fordul elő gyakran a két betegség együtt? Mi az a metabolikus szindróma? Mit tud tenni az illető a jobb állapotáért?

 

Tény, hogy a magasvérnyomás- és a cukorbetegség is, a mai ismereteink szerint kardiovaszkuláris betegség. Jellemzően mindkettő a kialakulásukat megelőző években és kialakulásuk után akár évekig is teljesen tünetmentes maradhat. Pedig a kardiovaszkuláris szövődmények kialakulása szempontjából ez a periódus is fontos. Ezért lényeges a magát egészségesnek érző emberek szűrése, mert így a betegség még az elején felfedezésre kerülhet.

 

A hypertonia időnkénti vérnyomásmérésekkel, a diabetes laboratóriumi vizsgálattal, vércukorméréssel kiderül. Ma már azt mondjuk, hogy nem is annyira az éhgyomri, hanem az étkezés utáni vércukor értéke a döntő.
Ezt hívjuk mi orvosok postprandiális vércukornak. Gyanús esetben terheléses vércukor vizsgálatot kérünk. Ez 75 gramm cukrot tartalmazó víz elfogyasztása után levett vérmintákból történik. A vércukrok értékei megmutatják az esetleges hajlamot a cukorbetegség kialakulására. A laborvizsgálatnak ki kell terjednie a HbA1C-re, ami három hónapra visszamenőleg ad információt a cukorháztartásról. Néznünk kell a szérum koleszterin-, triglicerid-, HDL- és LDL szintjét, húgysavat, amelyek szintén rizikófaktorok és kóros szintjük további veszélyt jelenthetnek az egyénre nézve. A vérvizsgálat alkalmával vizeletvizsgálatot is kérünk (itt kiemelném a mikroalbuminuria jelentőségét!), amely a vesék állapotáról ad információt.

 

A szűrővizsgálatkor egyéb fontos paramétereket is mérünk. Így a testsúlyt, testmagasságot, az ezekből számított BMI-t, haskörfogatot, nyakkörfogatot, vérnyomást (lehetőleg 24 órás mérés ABPM-el).

 

EKG vizsgálat történik és a szemfenék vizsgálata pupillatágítással. Amennyiben a vizsgálatok több eltérést is mutatnak a magasabb vércukor és hypertonia mellé: pl. az elhízást, nagyobb haskörfogatot, magasabb vérzsírokat, magasabb húgysav értéket, akkor elhangzik a bűvös diagnózis: metabolikus szindróma. Ez egy komplex rizikófaktorokból álló kórkép, amelyet mindenképpen igyekeznünk kell elhagyni, mert fokozott veszélyt jelent egy esetleges szív-érrendszeri betegségre.

 

Amikor egy beteg szembesül a cukorbetegség tényével, – különösen olyan, akinek korábban diagnosztizált magasvérnyomás betegsége miatt már egyébként is fegyelmezettebb életet kell élnie, nagyon kétségbeesett állapotba kerülhet. Az a tény, hogy étkezése meg kell változzon, hogy gyógyszerre, esetleg inzulinra szorul, szorongóvá teheti. Ezt az állapotot csak úgy lehet legyőzni, ha a beteg elhatározza, hogy megtanul együtt élni betegségével. És tanulni kezd…
Megtanulja remek diétás könyvekből az ételek szénhidrát tartalmát értelmezni, megtanulja a glikémiás index fogalmát, megtanulja, hogy milyen ételeket, milyen mennyiségben fogyaszthat. Megtanulja, hogy az ételek súlyát is tudnia kell mielőtt elfogyasztja, ezért szüksége lesz egy konyhai mérlegre.

 

Mérnie és számolnia kell az ételek kalória és szénhidrát tartalmát, tudnia kell a naponta elfogyasztott mennyiséget.

 

Megtanulja a mozgás fontosságát, rájön, hogy ez az életforma, amelyet betegségei megkívánnak, nem több, mint az egészségesek élete. Így kellett volna eddig is élnie, és akkor talán később jön a baj… Megszokja, hogy havonta el kell járnia gondozásra kezelőorvosához (háziorvos, diabetes ambulancia), otthon addig is vércukrokat és vérnyomásokat kell rendszeresen mérnie, amelyeket a vizit alkalmával orvosával kiértékelnek.

 

Ma már pontos orvosi protokollok, irányelvek határozzák meg, hogy a hypertonia és diabetes gondozás miként történjen. Az útmutatókban leírtaknak azonban nehéz megfelelni, mind a betegnek, mind az orvosnak, mert:
– a diabetes és hypertonia nem fáj, ezért nincs betegség tudat,
– a diéta sok lemondással és életmód változtatással jár,
– a szövődmények bekövetkezése nagyon távolinak tűnik, („miért pont én?”),
– költséges betegség(ek),
– félnek a munkahely esetleges elvesztésétől,
– munka mellett a diéta sokszor nehezen kivitelezhető (rendszertelen étkezések),
– a diéta elmagyarázása és megértése időigényes,
– „sok bába közt elvész a gyerek”, azaz a gondozási helyek választéka között a beteg sehova sem jár.

 

Mi orvosok ott követhetünk el hibát, ha a gondozás során nem figyelünk kellően betegünkre, elfelejtjük az aktuális vizsgálatokat, nem végzünk szükséges terápiamódosítást. A családorvosi munka komplexitása miatt nehéz minden betegségre, gondozási csoportra és gondozandóra egyforma intenzitással és igényességgel odafigyelni.

 

Saját praxisom adatait vizsgáltam néhány évvel ezelőtt. Ebből kitűnt, hogy diabeteses betegeimmel egy év során átlag 750 orvos-beteg találkozás történt. Hypertoniás betegeimmel átlag 3100 – szor találkoztam évente. Ezek a számok is alátámasztják, hogy gondozási munkánkban nagy szükség van betegeink segítségére. Egy jól oktatott és képzett beteg tud és kell, hogy figyelmeztessen az aktuálisan elvégzendő vizsgálatokra. Ez csak a pácienseinkkel kialakított mellérendelt partner-kapcsolatban végezhető.

Kérem Önöket, fogadják el betegségeiket, ismerjék meg a tennivalókat, határozzák el, hogy az egészségesek teljes életét szeretnék élni még sokáig. Ezért tegyenek meg mindent, sokat segíthetnek nekünk orvosoknak!

 

(Forrás: HYPERTONIA folyóirat, szerző: dr. Ádám Ágnes családorvos)